Búcsú….

2012 június 18. | Szerző: Jajulálá |

…rossz álmok gyötörtek egész hétvégén.  Ma reggel megszületett a válasz.

Eltávozott valaki, ismét kihunyt egy csillag úgy, hogy még úgy is és azzal is csak adni tudott,  hogy és ahogy elment.  Nem is lehet nagyon szavakba önteni, és nem is kell.

Ahogy mint minden önzőnek, aki itt marad, csak magam jut eszébe, hogy mi mindenre ráébreszt ismét ez az esemény. Hogy mennyire törékeny minden, és milyen értelmetlennek tűnik sokszor a sok dolog, és talán még nem késő, hogy tanuljak Tőle.

Tőle, kinek létezése az életben biztos, hogy másoknak több örömöt jelentett, mint neki saját magának. Példaértékű életet élt, miközben nem volt mártír, és mégis irigység és féltékenység nélkül éreztük mi többiek mindig egy kicsit kevesebbnek magunkat Nála.

Nála, akinek mindig jó volt a kedve, aki mindig csak azt nézte, hogy hogyan és kinek tud segíteni.

Utoljára hagyta nekem a leckét, mely nagyon keserves így.

Soha ne halassz el semmit!

Ne fogd vissza a jókedvet, még akkor sem, ha látszólag semmi okod rá!

Ne pazarolj felesleges könnyeket a kudarcokra, inkább próbáld azt nézni, hogyan tudsz korrigálni!

Van két lábad, egészséged? Akkor mi is a gond tulajdonképpen?

Egyetlen lehetőséget se hagyj ki arra, ha egy barát nyújtja feléd a kezét!

Ne szalaszd el, ha segíthetsz valakinek!

Ne utasítsd vissza, ha valaki a javadat akarja!

Ha megszületett benned a szó és a címzett, ne várakozz! Mondd el neki!

És ÉLJ, ÉLJ úgy, hogy amikor itt a vége, utolsó percig is Te tudd támogatni azokat, akiket itt hagysz…

 

Drága barátom! Bárcsak Te maradtál volna itt nekünk ezek helyett a “bölcsességek” helyett….